A hit személyes dolog. Hogy ki mit gondol a halál utáni létről döntse el maga. Ez annyira alapvető jog, hogy az ebbe való beleavatkozás egyből egy gondolati diktatúrát szül.
"Csak azt gondolhatod, amit mi jóváhagyunk."
Na most ha valakiknek nem mindegy, hogy mi mit gondolunk a halál utáni létről, annak vagy nagyon jó kapcsolatai vannak a túlvilági helyeken -amit tudományosan bizonyítania kéne- és az érdekünkben cselekszik, vagy evilági céljai vannak a gondolat szabadságának gyakorlati alkalmazásának céljából létrejött csoportok (egyházak) korlátozásával.

Csak egy olyan egyházi hatalom befolyása alatt hoznak ilyen törvényt, amely múltjából már egy apró mozzanat felidézése is gyomorforgató érzést szül a jó szándékú emberben.
Nők tízezreit égették el élve, inkvizció, népirtás, stb.

Azon országokban, ahol ez az egyház a fő egyház, a lakosok jó nagy hányadának okoz pl. fejtörést, hogy a Maja naptár jövőre miért ér véget.
Hát talán legalább egy Maját életben kellett volna hagyni az Istenük nevében buzgón elkövetett népirtás közepette.
Viszont lett egy csomó aranyuk.

Egy biztos, bár kicsit irónikusan hangzik, de azok akiket megöltek hirtelen többet tudtak meg a túlvilágról, mint a gyilkosaik.

Így elmondhatja ez az egyház, hogy ők nagyon gyakorlatiasan a túlvilág megtapasztalását tudják kínálni már évszázadok óta "némi" aranyért cserébe.

A kérdés már csak az, hogy eldönthetem-e szabadon, hogy valamely más módját választom e tapasztalatok megszerzésének, vagy még a mai napig is kötelező elfogadnom, hogy nincs más út a túlvilágra csak e pedofil lelkészek melegágyaként szolgáló egyháznak kikiáltott bűnbandán keresztül.